“A magyar mondókák és dalok – hungarikum, nemzeti kincs.”
A gyerekek természetes beszédfejlődésének fontos állomása a dajkanyelv, mely egyszerű mondókákat és dalocskákat is tartalmazhat, vagyis egyszerűsített, könnyen felismerhető beszédet, mely segíti a közös figyelem és interakciók kialakulását a gyerekekkel. Aki egy kis gyerekhez beszél, az általában eltúlozza a hangsúlyokat és az intonációt, megnyújtja a szavakat és nagyobb szüneteket tart köztük, megemeli a hangmagasságot, sokkal zeneibb és érzelemtelibb nyelvet használ, mint a hétköznapi életben. A dajkanyelv egy másik fontos eleme, hogy a szavak sokszor ismétlődnek, többféle variációban fordulnak elő.
Mindez tulajdonképpen amolyan nyelvkarikatúra, de ha ez hiányzik, akkor nem rakjuk le rendesen az alapokat, nem teremtjük meg azt az optimális ingerlési helyzetet, amelytől egy jó reprezentáció, beszéd, később olvasás kialakulhat. Azok a gyerekek, akiknél a beszédhangok finom eltéréseinek észlelése rosszul működik, általában rosszabbul olvasnak, mint a többiek. Ez nem véletlen, hiszen az olvasást a hallás után elsajátított nyelvre építjük rá, ezért az olvasási zavarokban annak is lehet szerepe, hogy a beszéd agyi képviselete rosszul fejlődik, történjen ez akár biológiai, akár környezeti okok miatt.